Szevasztok!

A kezdő írók végtelenül naivak. Sokan hiszik, hogy az írás csupán annyi, hogy egy mézillatú tavaszi délutánon az ember leül egy virágzó cseresznyefa alá, kezében egy mintás, gumis füzettel és egy tollal – az eszköz változhat, beállítottságtól függően lehet írógép, szövegszerkesztő, telefon vagy tablet, ahogy tetszik –, beletartja arcát a langyos szélbe, majd megragadja a tollát és éjt-nappallá téve ír boldog kiteljesedésben egészen másnap délutánig, amikor is elkészül a frenetikus, csúcskategóriájú best-seller; a legjobb könyv, amit valaha olvasott a világ.

Hogy honnan tudom? Én is ilyen voltam. Naiv és hiszékeny. És amikor ott ültem a saját cseresznyefám alatt – oké, oké orgonabokor volt –, tizenegynéhány évesen és elképzeltem, hogy milyen lesz írónak lenni, nem éppen erre gondoltam. Azt hittem, sokkal romantikusabb lesz majd és ami a legfontosabb, sokkal egyszerűbb. De hát a dolgok ritkán történnek úgy, ahogyan elképzeljük, nem? Az elmúlt évek alatt pedig megtapasztaltam, milyen is írónak lenni. Ja és persze voltak dolgok, amiket a saját bőrömön tanultam meg. Ezek közül a szeretnék néhányat megosztani most veletek.

1. Tervezz! Írd le!

Mindent tervezz meg előre és nem csak azért, hogy ne érhessenek meglepetések. Saját magam tapasztaltam, hogy sokkal produktívabb vagyok és sokkal gyorsabban haladhatok a munkámmal, ha előre tervezek. És hogy mit tervezz meg?

Tervezd meg az időt. Mennyit akarsz/tudsz a készülő munkádra szánni? Mennyi idő alatt írsz meg egy oldalt?

Tervezd meg a történetet. Miről fog szólni? Kik a szereplők? Milyen hosszúra szeretnéd engedni?

Légy pontos és következetes, abból nem lehet semmi baj. És ha megvan minden a fejedben, akkor írd le. Nekem nagyon sokat segít, ha látom magam előtt például a novella vagy a regény szerkezetét.

Személyes tapasztalat: Amikor A Lanky ház halott című regényemet írtam, nem terveztem. Ahogy esik úgy püffen alapon kezdtem hozzá. Igazából próbatételnek szántam saját magamnak, mert kíváncsi voltam, képes vagyok-e összehozni egy regényt. Sikerült. De a tervezetlenség miatt két és fél évbe került, míg elkészült. Emellett a második átíráskor jöttem rá, hogy hiányzik valami belőle, ezért újra indult az agyalás, hogy kitaláljam az extra történetszálat, ami ismét időbe került. Állítom: ha akkor előre tervezek, sokkal hamarabb kiderülhettek volna a történet hibái és akkor kevesebb idő alatt végzek a könyvvel.

2. Ne írj túl hosszú könyvet!

Én elkövettem ezt a hibát és emiatt több problémám is adódott a regénnyel. A Lanky ház halott ugyanis hatszázhat oldalas lett és ez egy elsőkönyves írótól elég merész vállalkozás.

Ugyanis drága lesz a könyv előlállítása, emiatt a kiadó drágán fogja árulni. Mivel jelen esetben – és ez elég sokunknál elő is fordul – csak a webshopból rendelhető, tehát fizikálisan nincs jelen a boltokban, emiatt hiába „csak” 3,600 forintba kerül, a szállítási költséggel majdnem 5,000 forintig is felmegy az ára és emiatt pedig már sokan nem veszik meg.

Egyébként a kiadók sincsenek odáig az ilyen hosszú könyvekért. Az én kiadóváltásom is ehhez köthető, a következő cikkben beszámolok majd róla.

 3. Kutass, keress, informálódj!

Az internet korában élünk, azt hiszem, ez senki számára sem újdonság. És fontos tudni, hogy nemcsak Facebookozásra vagy Instázásra lehet használni. Egy alapszintű angoltudással az egész világ kitárulhat a számunkra. Nincs lehetetlen, bármit megtalálhat az ember, ha tudja, hol és hogyan keresse.

(A „hogyan?” egy fontos dolog, hiszen kérdezni is tudni kell. Ha érdekel titeket, erre is kitérhetünk majd egy külön cikkben.)

Kutatómunka nélkül pedig a történeted nem lesz életszerű. És ne feledd; nem verheted át az olvasókat. Biztosan te is hallottad már azt a mondást, hogy arról írj, amit ismersz. Én kiegészíteném azzal, hogy és arról, amihez ismereteket tudsz szerezni. Menj utána a dolgoknak. Nem kell például táncos legyél ahhoz, hogy egy táncosról írj, de mindenképpen meg kell ismerned egyet, ha azt akarod, hogy hiteles legyen a figura és történet. Az ő szemével kell látnod, megélni az érzéseit tánc közben és ott van még milliónyi apró dolog, ami hozzátartozik egy táncos mindennapjához és te még csak nem is gondolnál rá. Egy jó kutatómunkával el tudod kerülni, hogy hiteltelen légy.

4. Légy felkészült mindenben!

Timi egy korábbi cikkében kifejtette; a magán könyvkiadás világában az, hogy valaki ír, csak egy bizonyos százaléka a sikerességnek vagy a munkának. A java csak utána jön.

Ismerned kell a kiadókat, ki, mit kínál, mennyiért? Melyik a legszimpatikusabb neked, hol tudod elképzelni magad és a könyved?

Építened kell a közösségedet, kitalálni a követőidnek játékokat, eseményeket, érdekességeket, hogy érdemes legyen a te oldaladon állni.  

Ismerned kell a többi írót, aki hasonló műfajban alkot. Megnézni ők, hogy csinálják? Hol tartanak hozzád képest?

Tudnod kell, hogyan keltsd fel a figyelmet, hiszen hatalmas a zaj, rengetegen vagyunk a piacon. Meg kell tudnod mutatni, te miért vagy más? Mi az, amit te adsz és mások nem?

Személyes tapasztalat: Én is sokat gondolkodtam azon, hogy mit is adhatnék az én olvasóimnak. Arra gondoltam, hogy rövid, megdöbbentő és félelmetes történeteket posztolok a külföldi „Creepypastá”-k mintájára. Így születtek meg az Egyperces Reggeli (vagy Esti, attól függ hogy készülök el vele) Rémisztők. A dolog bejött, az emberek szeretik és szívesen olvassák őket. Néhány hete pedig új fordulatot vett a dolog; hogy még izgalmasabb legyen, egy játék keretén belül minden héten másvalaki félelmeiből merítve készülnek a Rémisztők, személyre szabottan. Így sokkal erősebbnek érzem a kötődést köztem és az olvasóim között.

Néhány héten belül, miután befejezem az új regényem első vázlatát, hasonló projektbe kezdek, csak sokkal nagyobb léptékben. Majd arról is beszámolok, ha itt van az ideje.

5. Nem szabad sem félni, sem feladni!

Komolyan kell venned magad. Az első perctől kezdve, miután leírtad az első mondatot, tudnod kell; te író vagy! És ez nem csak amolyan „önmegvalósítós-maszlag”, az vagy, akinek hiszed magad. Ez ilyen egyszerű.

Nagyon sok bukkanó, gödör és árok van ezen az úton, amit magunknak választunk, mikor írónak állunk. Ki kell tartanod! Olyan sok pillanat volt, mikor megfordult a fejemben egy-egy akadály láttán, hogy „Tényleg ezt akarom?” „Tényleg kell ez nekem?” „Nem lenne könnyebb csak élni az életet és hagyni ezt az egészet?” Aztán minden alkalommal rájövök, hogy nem, nem lehet; nem adhatom fel és nem állhatok meg! Mert már vannak, akik számítanak rám, akik engem keresnek. Akik szívesen olvassák a munkáimat. Meghátrálhatok, csupán azért, mert ez az egész írósdi nem úgy néz ki, mint amilyennek tizenévesen az orgonabokor alatt elképzeltem? Ugye, hogy milyen egyszerű a válasz: nem. Menni kell, csinálni kell tovább. Mert az embert hajtja a lelke. Hát akkor hagyjuk, hadd vigyen oda, ahová csak akar. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog ott, ahová visz.

A Self-publishing reality-t megtalálhatjátok a Facebookon, itt.

Demeter Norbert írói Facebook oldalát pedig itt érhetitek el.