Szevasztok!

Manapság divat könyvet írni és kiadni. A magán könyvkiadókkal mindenki, ismétlem mindenki számára adottak a körülmények, hogy minimális pénzbefektetéssel megjelentethesse a saját történetét. Nincs semmilyen szűrő - vagy ha van, az is csak minimális -, bármit kiadnak válogatás nélkül. Emellett egyre több az olyan felület, amely írásra biztat mindenkit, aki valaha is képes volt egyetlen, értelmes mondatot önállóan összeállítani. Ezeknek a felületeknek a nagy részre - és tisztelet a kivételnek - úgy állítja be az írást, mint könnyű, vasárnap délutáni tevékenységet, amit teszem fel fűnyírás és kutyasétáltatás között bárki elvégezhet. 

Kiábrándító leszek: az írás művelése, legalábbis, ha az ember saját képességeihez mérten a lehető legmagasabb szinten kívánja űzni, egyáltalán nem könnyű dolog. Rengeteg munka, tanulás, alázat. Mindhalálig. Túl drámai vagyok? Pedig még vissza is fogtam magam. 

Hiszek a pozitív megerősítésben. Hiszek abban, hogy az embernek, főleg ha alkotó, szüksége van arra, hogy tudja: jó, amit csinál. Szóval kell a dicséret. De emellett abban is hiszek, hogy őszintének kell lenni. Arról is beszélni kell, ha valami rossz. Persze nem utálatos, lehúzó módon. Hanem egyenesen, rámutatva a hibákra. Aki fejlődni akar, az tanulni fog belőle. Aki pedig megsértődik, nos, annak nem való az írás. Sőt, semmilyen önkifejező művészeti ág. Ugyanis a legtöbbet a negatív kritikából tanulhat az ember. És hogy kitől érdemes kritikát elfogadni? Csak saját példával élhetek. Én attól fogadom el, aki szerintem letett már valamit az asztalra. Mindegy, hogy egy regényt írt eddig vagy csak novellákat publikál online. A személyes kötődés számít. Másik oldalról, én szeretem a kívülálló emberek véleményét is meghallgatni. Azokét, akik nem íróként, szerkesztőként nézi a munkádat, hanem olvasóként. Lehetőleg reálisan és objektíven. És a legjobb, ha tele vannak kérdésekkel. A kérdések jók. Ha van ilyen ember a környezetedben, hallgass rá. Most kicsit elkanyarodtam, de azt hiszem, erről érdemes lesz beszélnünk később.

Oké, szóval ott tartottam, hogy az írás nem való mindenkinek. Illetve javítok, a publikálás, a könyvkiadás nem való mindenkinek. Azt hiszem, mindenképpen fontos a következő dolog, amit sokan elfelejtenek: ez egy üzlet. Senki sem veszi meg majd a könyvünket a két szép szemünkért és ismét kiábrándító leszek: a család és a barátok - kevés kivétellel -, nem fognak tőled vásárolni. Tudod miért? Mert a legtöbbjük ingyen várja el.

Él ugyanis az emberek fejében egy érdekes elképzelés a művészetekről. Nem tekintik termékeknek őket. Az ugye egyértelmű, hogy ha van egy biogazdász vagy egy állattenyésztő az ismeretségi körünkben és vásárolni akarunk tőle teszem fel, gyümölcsöt vagy a második esetben tejet, húst, tojást, akkor fizetnünk kell érte. Nos, az írásnál ez nincs így. Szerintem ma is van a környezetemben olyan ember, aki még most is meg van rám sértődve, mert nem kapott "tisztelet példányt". Erről is lehet majd a jövőben bővebben beszélgetni. 

Amit ezekkel a példákkal mondani akarok, az a következő: úgy érzem, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit vállalnak a saját könyvük kiadásakor, és itt azokra gondolok, akik kereskedelmi céllal írnak regényt, novellákat vagy verseskötetet. Hogy mennyi munka van egy regénnyel, függetlenül attól, hogy hány oldalas. És nem feltétlenül a megírásra gondolok, hiszen - jó esetben - azt szeretettel csinálja az ember. A nagy meló azután jön, hogy befejezted a munkát. A könyv marketingje, a saját magad marketingje, hiszen nem csak a terméket adod el, hanem saját magadat is el kell. Vagy hogyan adózol a bevétel után? Szervezz-e könyvbemutatót? Kivel? Hogyan? Hol? Mivel csábítod magad mellé az embereket például a közösségi oldalakon? Ezernyi kérdés merülhet még fel, amire az ember regényírás közben - általában - nem gondol. Ha tudod ezekre a választ, akkor nagyon szerencsés vagy. Ha nem, akkor se csüggedj! Mi megpróbálunk minden kérdésre választ adni ezen a felületen objektívan és őszintén. Hiszen ezért is indul ez a blog - többek között -. Hogy átfogó képet adjon a lehetőségeidről. És, hogy eldönthesd, akarsz-e velük élni, felhasználod-e őket a saját utadon.

Mint ahogy a blog címe is utal rá, elsősorban a magán-, illetve szerzői könyvkiadásról; könyv-, és önmenedzselésről fogunk itt beszélgetni. Kifaggatjuk a kiadókat, megkeresünk szerzőket, írókat, felteszünk minden olyan kérdést, ami eddig nem hangzott el és ami érinthet, érdekelhet titeket. Rengeteg jó szakember vesz minket körülés biztos vagyok benne, hogy őszintén és örömmel állnak majd mellénk és segítik a munkánkat.

Persze ehhez te is kellesz. Ha kérdésed, javaslatod, észrevételed van, ne habozz feltenni, megosztani őket velünk; van e-mail címünk (selfpublishingreality@gmail.com) , fent vagyunk a Facebookon (@selfpubreality) és természetesen az itteni komment szekció is csak rád vár. 

Aki biztosan itt lesz velünk:

 fotó: Albert Tímea/Facebook

Albert Tímea, self-publishing mentor, a Gipsz égbolt, a Csillagánizs és az Óceán, palackposta, mézeskalács című, nagy sikerű könyvek szerzői, marketing specialista és a Lendület Magazin alapító főszerkesztője, aki üzleti és marketing tanácsaival segíti majd a munkátokat.

Reményeim szerint bővül majd a csapat vendég bloggerekkel és egyéb szakértőkkel. Szóval érdemes lesz velünk tartani. Kövess minket itt és a Facebookon is. 

Viszlát legközelebb!

Szevasztok!

fotók: Unsplash